Csillagszakadás

Csalódás vagy csak egyszerűen naivitás?
Mert abban bízunk vakon járva ,
hogy az emberek olyanok amilyennek akkor rég,
hiszük , hogy minden hibájuk és bántó mondataik ellenére
a szívük mélyén ugyanazok a csodálatos emberek.
Áltatjuk magunkat és talán hazudunk is önmagunknak.
Elhitetjük a lelkünkel , hogy minden rendben van.
Elhisszük az összes kedves ígéretet ,
de ezt az egészet áthatja egyfajta félelem a kudarctól.
Majd bekövetkezik , hirtelen összeomlik a kártyavár.
A közös vár , amire persze már csak te emlékeztél,
és ott állsz ,
körülötted a szél ezerfelé hordja a kártyalapokat az éjszakába ,
egyedül.
Mintha valami drog hatása alatt lennél ,
csak sétálsz lassan a kivilágított belváros utcáin.
Haladsz előre céltalanul és semmitől se félve.
Majd az embereket figyeled ,
miközben néhány ismerős arc is előbukkan.
Észreveszed az élet milyen gyorsan pereg,
lehunyod a szemed és repülsz valahol egyedül,
a szél formálja tested,
majd kinyitod és semmi.
A kivilágított lámpákra nézel kérdőn,
majd mindenhova.
Az az igazság hogy , nemis vársz választ ,
nemis vársz semmire.
Csak létezel amég létezhetsz,
de egy dolog vigasztal
az összes csillag veled zuhan.

Királyok,síelők

Hová tűntek?
Merre jártok?
Mit csináltok?
Nélkülem....
egyedül,
magány,
érthetetlen,
egy kis törődés.
Érinthetetlen de legfőképpen csalódott.
Rengeteg ígéret nyüzsög a fejedben.
Szavak...betarthatatlan szavak.
Amelyek felelőtlenül hagyták el valaki ajkát,
de te azért reménykedtél , hogy valami olyanra találtál ami szétszakíthatatlan,
és mindennél többet ér ...
a lelked remegését csillapította,
de ez is csak egy tündérmese.
Sajnos a mai világban már nemlétezik olyan , hogy örökké.
Ez is csak az emberek szókincsében található meg,
amivel persze semmi baj ,
abban az esetben , ha te ezt nem hitted el.

One year

Egy éve.
Egy éve és semmi sem változik.
Pedig azt mondják az idő mindent megold,
de mi van ha mégse?
Vagyis mikor jön már el
a nagyon várt idő?
Amikor mosolyogva merül
minden a múlt homályába,
amikor minden ragyog körülötted
és a fények is ismét szikráznak,
minden úgy történik
mint a mesékben.
Mert mindenkinek megvan a saját meséje.
És az ember mindig találgatja,
hogy alakul a mese vége.
Az enyémé happy end-el
vagy mégse?
Most komolyan
az ember elfelejt egy kis részletet
és egyből mindenki hülyének nézi,
de nemis ez a lényeg,
hanem mi jön akkor,
miután már
elsétáltatok a naplementében?

Luv deluxe

Széttárt kezekkel rohansz előre.
Nem nézel hátra.
Nem érdekel mi jön veled szembe.
Nem gondolkozol azon,
hogy mit hagysz magad mögött,
csak futsz,
előre,
megállás nélkül,
vele.
Felemelő érzés
ahogy egyszerre pörögtök a semmibe,
majd kicsit ingatagan,
de rohantok tovább,
még a szél is simogat.
Miközben teljesen átadod magad
a pillanat varázsának.

Wonderful weekend with Bunny

Barátság...
Barátság.
Hányféle kapcsolat lehet két ember között?
Mi az ami mégis eldönti ,
hogy milyen viszonyok alakulnak ki?
És mi van akkor ,
ha minden félelmed a semmibe dobva beszélgetsz vele?
Az élet különös játékai ezek.
Amikor magyarázat nélkül szeretünk valakit.
Kérések nélkül jön
és pillanatok alatt belopja magát a szívedbe.
Egyre és egyre több élménnyel gazdagodtok ,
és az a mérhetetlen sok nevetés.
Mert egyszerűen jó ha veled van.
És hiányzik ha nem.
Megmagyarázhatatlan érzések
és rengetek kérdés.
Amikre senki sem tud válaszolni.
Ijesztő?
Igen az ,
ijesztő ez az egész.
Főleg ha egy olyan emberrel történik
aki gyakran taszítja az érzéseket a semmibe.
De valahányszor mégis sikerül ,
oly annyira feltárnia a szívét ,
hogy ismét higgyen az álmokba.
Mert talán erről szól a barátság.
Az a bizonyos nagybetűs BARÁTSÁG ,
amikor tényleg szárnyalsz valakivel
és sohasem engeded el a kezét ,
ha elkezd zuhanni még szorosabban szorítod ,
mert együtt minden sokkal elviselhetőbb.
És talán még a pofára esések sem fájnak annyira.
Tudni illik ezek az élet elengedhetetlen kellékei ,
amikből tanulunk.
Egy ládikó és egy személy
aki bármikor kitudja nyitni.
Mert számára nyitva áll.
Mindig.



" A szemed takard el és úgy számolj el egészen 100-ig , én meg a korlát mögött bújok el úgy , hogy csak a szívem látszik , és onnan fogod tudni , hogy én vagyok az egyetlen ember akivel jó lenne egyszer..."

Hullámvölgyek

Lehet az életünkben bármilyen kapcsolat:
Szerelem, barátság, haver,
ellenség, rajongó, lelkitárs.
Semelyik sem tökéletes.
Mindig vannak mély pontok és még mélyebbek ,
"szakítások",
majd újra kezdések,
amikor felerősödnek az érzések,
majd szinte semmivé válnak.
De vajon hol van az a pont
ahol nem lehet visszafordulni?
Mert elvégre is az
igaz kapcsolatok mindent kibírnak,
akármi is történhet.
Akármi.
Nem, talán mégsem.
Mikor veszti el a különlegességét,
és mikor kapja vissza?
Mintha agymosáson mennél keresztül,
mert hát hiányzik neked,
de félsz,
tartasz tőle,
ettől az egésztől.
Hányszor lehet újra kezdeni az újrát?

One step at time

Hihetetlen hogy az emberek
mennyire odaadóan tudnak szeretni ,
erre persze legtöbbször későn jövünk rá.
De hogy lehetséges az ,
hogy mindent elkövetsz annak érdekében ,
hogy valaki megutáljon és ő
még ennyi idő után is ugyanúgy tud szeretni?
Vagy csak remekül hazudik.
Minden esetre egy csodálatos ember lehet.
Mi alapján szeretünk bele valakibe?
Mi az a kis plusz ,
ami mégis többet jelent számunkra
a világmindenségnél is?
És vajon mikor jön el az a bizonyos nagy Ő?
Talán tényleg létezik vagy csak egy álomkép?
Vannak akik elhalasztják
egy életen keresztül és észre sem veszik ,
hogy ő volt az?
Minden esetre egyben biztos lehetsz ahoz ,
hogy megtaláld a nagy Ő-t
"bizony még sok kis ő-vel is találkoznod kell" ,
hogy aztán egy percig se gondolkodva ,
magabiztosan ki tudd mondani ,
hogy igen Ő az.